Tavaszi zsongás
Ébred már a mezőn a tavasz illata,
a kiskertben nyílik hóvirág, ibolya.
Erdő közepében rügyezik,
lombos lesz az ága, mire hajnalodik.
Tri-lá-lá, tri-lá-lá, vígan énekelünk,
itt vagy hát szép tavasz, zümmögsz te is velünk.
Ismerős a dallam, de újra hallgatjuk,
virágok küldik már illatos mámoruk.
Zenél az árvácska, a piros tulipán,
frissek a levelek a vén cseresznyefán.
Tri-la-la, tri-lá-lá, vígan énekelünk,
itt vagy hát szép tavasz, zümmögsz te is velünk
Ébred már a mezőn
a tavasz illata,
kiskertünkben nyílik
hóvirág, ibolya.
Refr.
Tri-lá-lá, tri-lá-lá
vígan énekelünk,
itt vagy hát szép tavasz,
zümmögsz te is velünk.
Erdő közepében
rügyezik a tölgyfa,
mire hajnalodik,
lombos lesz az ága.
Refr.
Tri-lá-lá, tri-lá-lá,
vígan énekelünk,
itt vagy hát szép tavasz,
zümmögsz te is velünk
Ismerős a dallam,
most újrahallgatjuk,
virágok küldik már
illatos mámoruk.
Refr.
Tri-lá-lá, tri-lá-lá,
vígan énekelünk,
itt vagy hát szép tavasz,
zümmögsz te is velünk.
Zenél az árvácska,
a piros tulipán,
frissek a levelek
a vén cseresznyefán.
Refr.
Tri-lá-lá, tri-lá-lá,
vígan énekelünk,
itt vagy hát szép tavasz,
zümmögsz te is velünk.
Kicsi rigó
Kicsi rigó, fekete,
az udvarom gyermeke,
rigó mama szereti,
a fészkében neveli.
Amikor már erős lett,
repülni is megtanult,
gondoskodott magáról,
meg az édesanyjáról.
Az öreget nem látom,
őt egy kicsit sajnálom,
magányosan él tovább,
elhagyta a családját.
Az örökös rigócska
úgyis jól érzi magát,
kirepül az udvarra,
s velem tölti a napját.
Aratás
Cserépkorsó az árnyékban, friss forrásvíz benne,
kévekötő kötélhez is használnak belőle.
Szőke tenger várja őket, megfürödnek benne,
bemennek a zöld erdőbe, és ott megpihennek.
Vízért megy a kisfiúcska, az ő dolga annyi,
ha még egyebet is vállal, apa megdicséri.
Oldódik a hit, s a remény, abban már nem bíznak,
hogy a szőke búzaföldön maguknak aratnak.
Megvillan a kasza elöl, a nagylány követi,
aratáskor a markot szorgalmasan ő szedi.
Jön a kévekötő hátul, és kévébe köti.
Ígérettel megjön a dél, húsleves az ebéd.
Jóllakik a kisfiú is, van belőle elég,
néhány percnyi szendergésre mindig lehet idő,
a délután nehezebb lesz, nem apad az erő,
aztán eljön az este is, indulhatnak haza,
és az istálló padlásán térnek nyugovóra.
Hamar elalusznak, és talán azt álmodhatják,
jövőre e földön csak akkor fognak aratni,
hogyha holnaptól ők lesznek örökös a gazdák.